2012. október 7., vasárnap

Első próbálkozás!

Üdvözlök  mindenkit, ki e kicsiny blogra tévedt. Mivel életem első blog bejegyzését készülök elkészíteni kicsit izgulok mit és hogy is kellene leírnom.
Talán kezdem azzal a történetet, hogy hogyan is kerültem ebbe a kicsiny scrapbook világba. Idén tavasszal búcsút kellett vennünk nagyfiam tanító nénijétől. Szülők meglepetésként kitalálták, hogy készítsünk a gyerekekről egy fotókönyvet. Persze ehhez kreatív anyuka kellett s ki másra esett volna a választás mint rám.
Ezt megelőzően hallottam már a fotókönyvekről illetve találkoztam is vele néhány reklámban, de sosem foglalkoztam vele. Első utam persze a google keresőjéhez vezetett. Lelkesen bepötyögtem hogy fotókönyv készítése. Hurrá sok-sok találat. A legtöbb találat egy Cewe nevű oldalra vezetett, így miért is ne innen indultam ki én is.
Cewe fotókönyv oldalán találtam számos méretet, formát, kiviteli lehetőséget. Persze miért ne még jobban zavarba jöttem a választékot látva. Eldöntöttem, hogy nem indulhatok neki egy ekkora projektnek anélkül, hogy tudnám mit is csinálok, így letöltöttem a Cewe fotókönyv készítő programot. Mivel épp ballagás előtt álltunk és keresztlányom ajándékát nem tudtam, hogy „előadni”, ezért kitaláltam hogy az utazásról amit kap, készítek egy pici lapozós fotókönyvet amit egyben az ajándék fizikai megtestesítője is lesz.
Ezt a könyvet még a fotókönyv készítő programmal készítettem. Egyszerű volt a dolog és gyors, rengeteg háttér, keret, díszítő elem, elrendezés állt rendelkezésemre csak bele kellett illesztenem a képet és már látszott is az eredmény. Kész sablonokból is dolgozhattam, ha akartam saját magam is kitalálhattam az oldal elrendezését. S mivel kíváncsi típus vagyok ezért  míg vártam a könyvre, közben elkezdtem az Cewe oldalon nézelődni, hogy mások milyen könyveket is készítenek. S egy könyvön megakadt a szemem. Ismerősek voltak a szereplők benne. Rég nem látott barátnőm szülei… Persze gyorsan ráindultam a témára én is, megkerestem a tagok között. Ráírtam s láss csodát válasz érkezett J. Természetesen a család mellett szóba került a fotókönyv is. S a sok-sok instrukció! Először is rábeszélt, hogy töltsek le egy gimp nevezetű programot, mert azzal még jobb dolgokat tudok elkészíteni, mint a fotókönyv készítő programmal.
Hát itt ért a következő sokkkk… Hogy is kellene ezt használni, borzalmas bonyolultnak tűnt. Így azonnal neki kellett állnom egy új fotófüzetnek – na persze indokot is találtam rögtön – anyák napjára.  Ezt már gimp-el készítettem, amihez barátnőmtől rengeteg segítséget kaptam. De azért így sem volt egyszerű, azonban telitalálatnak bizonyult! A mamák büszkén mutogatták anyák napja után a legújabb kincsüket. Bármilyen táskában elfért, gyorsan elő lehetett kapni és bemutatni az unokát :).
Ezen felbátorodva gyorsan neki kezdtem az osztály könyvének (ugye emlékeztek még, valahonnan innen indult ez a sztori).  Bementem az osztályba és minden gyermeket külön-külön lefényképeztem, így a képek adottak voltak. Már csak a tanító néniről íródót gyermek véleményeket kellett begyűjteni s indulhatott a kreatívkodás. A második oldalnál el is vesztettem a lelkesedésemet (ami akkor inkább kétségbeesésbe csapott át), mivel az elkészített oldalak nem jó méretűek voltak a Cewe fotókönyv készítő programjához. Minyu biztatására megkerestem krisssz-t, hisz ő a mi nagy varázslónk (vagy angyalkánk?). Ismeretlenül is segített! Pedig zargattam néhányszor s mindig türelmesen és lelkesítve válaszolt. (na azt hiszem itt kezdtem fertőzést kapni… )
Rengeteg átdolgozott este után megnyomhattam a rendelés gombot! Nagyon örültem neki, hogy ezen a projekten is túljutottam s megismertem néhány új embert, s nem utolsó sorban megtaláltam rég elveszett barátnémat :).
Persze a könyv nemsokára megérkezett és ezzel az osztálytársak anyukái is sűrűn váltották egymást nálunk. A könyv hatalmas sikert aratott a szülők körében!  S rögtön meg is ajándékoztak egy új ötlettel s projekttel, készítsünk tablót a gyerekeknek! (ennek történetét már legközelebb mesélem el, ízelítőnek annyit, hogy ahhoz is a Cewe feltöltő programját használtam s nagyméretű képként hívattuk elő).
S az elkészült könyv hogy tetszett a tanárnőnek? Hát azt hiszem örök emlékként fogja őrizgetni, hisz meghatottságában potyogtak a könnyei még a könyvet lapozta.
Ma már az 5. könyvemet készítem, s végre az elsőt magunknak! Természetesen ez is Cewe könyv lesz, kemény borítós (remélem nagyon szépen sikerül majd), ezt már a Fotóhálózat-tól fogom megrendelni. Ígérem beszámolok majd róla!

5 megjegyzés: